Geológiai gyűjtemény

A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológia gyűjteményének törzsanyaga az 1903-ban alapított Veszprém Vármegyei Múzeumból származik. Laczkó Dezső, az egykori intézmény első igazgatója 1905-ben ajándékozta a múzeumnak 8 533 darabos triász időszaki őslénytani gyűjteményét. Ennek egyik legfontosabb része a veszprémi Jeruzsálem-hegyen gyűjtött anyag. A lelőhely különös figyelmet érdemel, hiszen az itt talált ősteknős lelet, a Placochelis placodonta JAEKEL sehol másutt nem került elő a világon.
A geológiai gyűjtemény jelentős szerepet játszott többek között a század eleji, Lóczy Lajos által irányított Balaton és környékének kutatásaiban is. Az anyagokat 1924-ig a Vármegyeháza termeiben tárolták, ekkor költöztették át a múzeum újonnan épített épületébe. Laczkó Dezső megkezdte a gyűjtemény leltározását, de ennek befejezésében meggátolta 1932-bekövetkezett hirtelen halála.
1941 és 1948 között Darnay-Dornyai Béla volt a gyűjtemény őre és fejlesztője, felelős munkája nyomán a II. világháborút is szerencsésen átvészelte a reá bízott anyag. 1950-től Vígh Gusztáv geológus kezelte a geológiai kollekciót és folytatta a Laczkó Dezső által elkezdett leltározást. Folyamatosan gyarapította a gyűjtemény harmad- és negyedkori anyagát is, nevéhez fűződik a dudari eocén és a várpalotai miocén őslénytani anyag nagy részének begyűjtése. A politikai és közigazgatási változásokat jelzi, hogy 1951-ben Bakony múzeummá nevezték át az intézményt. Vígh Gusztáv 1956-ban, a gyűjtemény gerinces anyagának meghatározása után megvált az intézménytől és a budapesti Magyar Földtani Intézet munkatársa lett. Az intézmény gyűjteményei folyamatosan bővültek és egyre nagyobb kihívás jelentett elhelyezésük. Helyhiány miatt 1956-ban az akkor már jelentős geológia gyűjtemény Tihanyba került, ahol 9 szekrényben tárolták.
1962-ben alapították meg a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságot, még ebben az évben indul útjára a Papp Jenő nevéhez fűződő "A Bakony természeti képe" kutatóprogram is. Ettől kezdve külső kutatók is bekapcsolódtak a gyűjtemények fejlesztésébe és tudományos feldolgozásába. A számos közreműködő közül kiemelkedik Horváth Ernő, Bubics István és Badinszky Péter munkássága. Horváth Ernő a kovásodott fatörzsek és növénymaradványok gyűjtésében és feldolgozásában szerzett érdemeket. Bubics István a kőzet és őslénymaradványok, kiemelten a várpalotai Szabó-féle homokbánya fosszíliáinak gyűjtésével gyarapította a múzeum anyagát. Badinszky Péter számos kőzetet és ősmaradványt gyűjtött, különösen a triász képződményekre volt figyelemmel. A tudományos feldolgozásban nemzetközileg elismert szakemberek is részt vettek, így a júra időszaki ammoniteszek vizsgálatát Géczy Barnabás professzor végezte.
1971-ben Mihály Sándor paleontológus és felesége, Mihályné Gombos Ildikó geológus technikus folytatta a gyűjtemény feldolgozását és rendezését. Közel 15 éves munkájuk gyümölcse a Bakony Természettudományi kutatásának eredményei c. periodika 17. száma (A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa, 1986), amely a katalogizált gyűjteményt egységes leltári számokkal szerepelteti.
A veszprémi Bakony Múzeum természettudományi osztálya 1972-ben Zircre költözött és Bakonyi Természettudományi Múzeum néven a Ciszterci rend épületében nyert elhelyezést. A geológia gyűjteményt a Tihanyból 15 év után visszakerült veszprémi, a keszthelyi Balaton Múzeumi, valamint Kocsis Lajos gyűjteménye alkotta. Ez utóbbi egy részét 1990-ben az akkor létrehozott sümegi Kisfaludy Múzeumba szállították, ahol azóta önálló múzeumi tárlatban látható.
Az új zirci intézmény első geológusi státuszát 1985 augusztus 20-tól Futó János töltötte be, egyik feladata a geológia és földtudományokkal foglalkozó Bakony-kutatók irányítása volt. 1989-től igazgatóhelyettesként, majd 1992 és 2002 között a múzeum igazgatójaként tevékenykedet. 1992-től 2000-ig a geológiai gyűjtemény kezelésében Keserű Ildikó geológus technikus volt a segítségére.

A múzeum egyik legértékesebb lelete 1988-ban került elő, a pulai alginitbányában fellelt ősorrszarvú mentését Futó János irányította. Azóta is ez az egyetlen épnek mondható ősorrszarvú csontváz Magyarországon.
1990-ben saját és kölcsönkért ásványokból egy időszaki ásványkiállítást hoztak létre "A természet ékszerei" címmel. A nagy sikerre való tekintettel az időszaki gyűjteményből állandó tárlat lett, a kölcsönkért ásványokat a múzeum később megvásárolta.
1992-ben a Bakonyi Természettudományi Múzeum kivált a múzeumi igazgatóság keretéből, önálló megyei intézmény lett, s azóta is az ország egyetlen független vidéki természettudományi szakmúzeumaként működik.
A Bakony-kutatási program részeként az elmúlt években is számos amatőr gyűjtő gyarapította a geológiai gyűjteményt. A hegység ásványaiból és őslényeiből értékes és egyedülálló anyagot gyűjtött Berta Tibor, Mozgai Zsolt és Német Tamás. Berta Tibor és Futó János a múzeum Baráti Körének keretében gyűjtőtáborokat szervezett, melynek eredményeként szintén jelentősen gyarapodott az ősmaradvány kollekció. 1993-ban, a Bauxit Kutató Vállalat megszűnésével egy óriási fúrómag mintatárral bővült a geológiai gyűjtemény, ez Pénzesgyőrben, egy külön raktárépületben került elhelyezésre.
2000 és 2001 között Bodorkós Zsolt volt a geológiai gyűjtemény kezelője, Németh Tamással együtt gyűjtötte a Bazsi bazaltbánya ásványait. 2001-től 2002-ig Horváth Éva látta el ezt a feladatot.
Futó János távozása után, 2002 és 2003 között Kondorossy Szabolcs volt a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa. Rövid tartózkodása alatt megkezdte a gyűjtemény rendezését.
2003-tól Katona Lajos Tamás az intézmény geológusa. Elkezdte a gyűjtemény általános revízióját és a digitális adatbázis előkészítését Mészáros András (környezetmérnök) Horváth Vilmosné, Braun Frigyesné, Turiné Sömjén Anikó és Győri Józsefné segítségével. 2006 nyarán vezetésével tárták fel a Csajág községet elkerülő út építkezésének híres mamutleleteit.
A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteménye jelenleg 54 658 példányt tartalmaz, amelynek mintegy 90 %-a őslénytani anyag, de jelentősek a hegység területéről származó ásványleletek is.

A gyűjtemény kialakításában résztvevő fontosabb kutatók:

- dr. Badinszky Péter
- Berta Tibor
- Bubics István
- Darnay-Dornyai Béla
- dr. Frech’ Miklós
- Horváth Ernő
- Kocsis Lajos
- Kövecses-Varga Lajos
- Laczkó Dezső
- Mozgai Zsolt
- dr. Vígh Gusztáv