Bakony-kutatás történet


Az 1962-ben útjára indított "A Bakony természeti képe" kutatóprogram dr. Papp Jenő nevéhez fűződik. A Bakony-kutatás a Bakony természettudományos feltárására mozgósítja az ország "természettudományos erőit", a Bakonyt bármilyen természettudományi vonatkozásban kutató intézményeket és magánkutatókat. A programot a Bakonyi Természettudományi Múzeum koordinálja, a csatlakozó szakemberek különböző témákat vállalnak, melyek elvégzéséről az év végi jelentésekben adnak számot, eredményeiket az intézmény kiadványaiban publikálják. A kutatói közösséget a múzeumban megrendezett Bakony-kutató ankétok kovácsolják össze.

A Bakony-kutatás olyan alapkutatás, amely során a kutatók a szoros értelemben vett természettudományi témákkal foglalkoznak. Ez alatt kizárólag a természettel, tehát az ember közvetlen és intenzív befolyása alatt nem levő természeti jelenségekkel való vizsgálódást kell érteni. A kutatási területek a következők: geológia, geomorfológia, meteorológia, hidrológia, pedológia, zoológia, botanika, mikológia.

A Bakony-kutató program az alábbi tájegységek kutatására terjed ki: Északi-Bakony, Keleti-Bakony, Déli-Bakony, Keszthelyi-hegység, Tapolcai-medence, Balaton-felvidék, Bakonyalja és a Pannonhalmi-dombság (Papp 1964 nyomán).

A Bakony-kutatás anyagi hátterét a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése biztosítja-biztosította, az utóbbi években a kutatóprogram pályázati rendszerben működik. A Bakonyi Természettudományi Múzeum felhívására a kutatók egy adott keretösszegig pályázhatnak a témájukkal, melyet a múzeum Tudományos Tanácsa bírál el. Az elnyert támogatást az intézmény a leadott és elfogadott kutatási jelentések után fizeti ki. A Bakony-kutató jelentések a múzeum adattárában nyernek elhelyezést.